Kiss-Baranyi Gergő

Geri-bá vagyok, 2000 telén születtem és esélyem sem volt elkerülni a focit életem során, akárcsak Budakeszit. 2006-ban itt kezdtem ugyanis az iskolát és egészen a gimnázium végéig itt is tanultam. Tanulmányaimat folytattam és 2022 januárjában kereskedelmi logisztika szakon szereztem diplomát. Az iskola mellett természetesen a BLA színeiben rúgtam a bőrt eleinte kevesebb, a későbbiek során azonban igen nagy lelkesedéssel. Korán kezdtem el űzni ezt a sportágat, de nagyjából 10 éves koromig nem igazán gondoltam többnek az egészet egy délutáni időtöltésnél. Aztán emlékszem egy edzés után hazamentem (akarom mondani a szüleim hazavittek) és hirtelen megváltozott minden. Alig vártam a következő, majd a következő edzést, egyre jobban és jobban mentek a játékok, feladatok és egyre nagyobb kedvvel és energiával vetettem bele magamat a labdarúgás rejtelmeibe. Imádtam, hogy amíg edzés volt semmi más nem járt a fejemben csak a labda, a társaim és az edző utasításai (meg persze a 2010-es világbajnokság főcímdala). A legfontosabb dolog, amit tanultam a labdarúgástól az maga a belső motiváció kiépítése. Ezt fel lehet építeni a hétről hétre való fejlődésre, egy új csel, egy új trükk megtanulására, megtanulni gyengébbik lábbal lőni (ez mai napig motivál), de sokkal nagyobb kihívást jelent egy nehéz helyzetből motivációt meríteni. Ilyen, ha nem megy a góllövés, sérülést szenvedsz, esetleg van nálad jobb a posztodon a csapatban. A sport ad lehetőséget arra, hogy ezeket az akadályokat le tudd győzni. Akinek ez sikerül annak úgy gondolom sokkal örömtelibb és ez által sikeresebb jövője lehet akár a civil életben is.